Posted on

Mi az a komposzt és miért van rá szükség?

Mi az a komposzt és miért van rá szükség?

A komposzt a köztudatban “zöldhulladékként” emlegetett, növényi (és állati), azaz biológiailag lebomló anyagok összessége, amely a bomlási folyamat bizonyos szakaszában már a földdel válik egyenlővé. A komposzt tehát maga a termékeny föld.

Az élet egy körforgás. Az elmúlt évtizedekben az ember mindent megtett annak érdekében, hogy erről ne kelljen tudomást vennie, ám nem véletlen a kifejezés: “Földanya”. Földünkről és az élet kialakulásáról már általános iskolában megtanították nekünk a leckét, ám a gyakorlatban ezt sokkal könnyebb megérteni. A fenntarthatóságra ösztönző klímaváltozás mindenkit arra kényszerít, hogy vegye komolyan a természet védelmét. A természetvédelem ott kezdődik, ha megértjük, hogyan és miből születtünk…

A méhecskéket most hagyjuk. Itt most arról a mondásról van szó, mely szerint: “Porból lettünk, s porrá leszünk.”

Csillagporból lettünk…

Az általános iskolában periódusos rendszernek hívták azt a táblázatot, amiben a tudomány által ismert főbb ásványok és különböző légnemű, folyékony és szilárd halmazállapotú elemek sorakoztak. Bemagoltuk, de elég száraz és unalmas a sztori, sokan nem is értjük igazán.

Közelítsük meg másképp ezt a kérdést! Biztosan te is szerettél gyurmázni gyerekkorodban. Képzelj el egy olyan gyurmát, ami csillámporból (csillagporból) van! Ez a rengeteg színű csillámporos gyurma hol ilyen, hol olyan színű csillámokból áll, és te kedvedre gyönyörködhetsz a sokszínűségében, amint gyúrás közben itt-ott megcsillan benne a napfény.

Bármilyen hihetetlen, ugyanígy vagyunk összegyúrva mi is! Sejtjeink pontosan ugyanazokból az iskolában tanult elemekből és anyagokból tevődnek össze, mint amiből a bolygók és a csillagok, ezért bátran mondhatjuk, hogy csillagporból születtünk.

Mi lenne, ha úgy fogalmaznánk, hogy a csillagpor maga a föld? Meredeken hangzik?!

A szerves anyagok és a termőföld

A csillagport ennek a szép elnevezésnek köszönhetően valamilyen űrből, vagy az univerzumból származó varázspornak képzeljük, pedig az egész nem több a termékeny földnél. Az előbb említett anyagokból tevődik össze, amiket az iskolában tanultunk, kiegészülve az olyan szerves anyagokkal, amelyeket a köznyelv nagyon csúnyán és helytelenül “zöldhulladéknak” nevez.

A termőföld nem hulladék, hanem a kis zöld magoncok, a virágok és a teremtés jut róla az eszünkbe. Az “anya természet” maga a csoda. A semmiből megszülető aprócska növények épp olyan varázslatosak, mint a csillagok, a csillagpor és tulajdonképpen az egész világ! De hol itt a komposzt?

Mi az a komposzt és miért fontos nekünk?

Cikkünk elején a komposztot földnek neveztük. Ez tulajdonképpen nem helytelen, de a komposzt még nem a föld. A komposzt a már nem növény, de még nem föld, vagyis a bomlás alatt álló közeg, ami egy hobbikertben a tojáshéjtól kezdve a faleveleken, a kávézaccon és a gyümölcs héjon át a levágott fűig bármi lehet, ami a természetben megtalálható, lebomló anyag.

Aki gyűjti kertjében a komposztot, a segítségével tápanyagban gazdag termőföldet képes létrehozni. Az ilyesmi manapság nagy értéknek számít, hiszen jó föld nem terem egyik napról a másikra! Lehet óriási telked, lehet gyönyörű helyen, de ha a földed fabatkát sem ér, mert nem tudsz termelni, akkor felesleges kertes házban gondolkodni.

Hogyan komposztáljunk, ha semmit nem tudunk még erről?

Az egész két dolgon múlik:

1.) A lebomló anyagokat nem dobjuk ki, hanem egy kupacba gyűjtjük mondjuk a telek egyik sarkában. Túlnyomó részt ezek növényi eredetű dolgok lesznek.

2.) Ha lebomlottak – mondjuk tavasztól-őszig tartó időszakban –, akkor fák tövébe hordhatjuk, vagy évelő növények tövéhez halmozhatjuk, arra ügyelve, hogy a növényhez ne érjen hozzá lehetőleg.

Kész is a szerves trágyánk. Nincs szükség ehhez komposztáló ládára sem igazából, ha a kupacot év közben egyszer átforgatod, akkor még jól el is keverednek a dolgok egymással. Ne lepődj meg, hogy a kupac alján meleg lesz, a rothadás ugyanis hőképződéssel jár.

A komposztálás a vegyszermentes kertben alapvető kellék, de természetesen még vegyi anyagokkal vadulók is bátran felhasználhatják a komposztot tápanyag visszapótlásra.
Még egy trükk: a már enyhén rothadó, komposztálódó részekből egy jó maréknyit 2-3 napra a locsolókannába áztatva olyan brutális tápoldatot kapsz, hogy a cserepes növényeid kicsattannak majd az egészségtől.

Teremts te is jó földet, hogy szabályos formájú gyümölcs helyett lédús, jó ízű termésed legyen! Komposztálással bő termésre, gazdagon termő kertre, elképesztően zöld és egészséges növényekre számíthatsz!

Posted on

Erdőkert és életerő – térj vissza a természeteshez!

Erdőkert és annak természetes körforgása

Miközben a zöld gyep ma is rengeteg ház udvarából kikandikál, vannak, akik az erdőkert mellett rakják le voksukat. Miért választják egyre többen az első ránézésre olykor rendezetlennek tűnő erdőkertet?

Amikor fenntarthatóságról beszélünk, akkor mindig az a kérdés, hogy mit bír el a természet. Mostanra talán megérett az ember arra, hogy felismerje, túl sokunkat hord hátán a Föld ahhoz, hogy mindenki a magunk által felállított életszínvonalon éljen. Ennyi földlakó számára lehetetlen biztosítani az élelmet, és a technológiai fejlődést, a jelenlegi ütemben hosszútávon termelni képtelenség.

Miért lett ennyire felkapott téma a fenntarthatóság?

Mindegy, hogy egy lila szabadidő nadrágról van szó, vagy egy sárga színű tányérról, mindent valamilyen, a természet nyújtotta alapanyagból állítunk elő. Alapanyag nélkül mesterséges alapanyagok sem léteznének. Ahogy a textiliparnak növényre és annak betakarítására van szükség, úgy a laptopokhoz és az okostelefonokhoz is (többek között) fémre, sőt, ritkaföldfémekre van szükség. A Föld készlete azonban véges…

Az éghajlatváltozás vészharangját évtizedek óta kongatják, míg a saját bőrünkön csak néhány éve tapasztaljuk, hogy a nyári hőség olykor kibírhatatlan. A globális változás nem csak az időjárást változtatja meg. A Föld klímájához nagyban hozzátesznek a gigantikus vízfolyást eltérítő gátak és a rengeteg kiirtott erdő, melyek helyén gyárak épülnek. De sajnos nem csak a műanyag vackok gyártásával van probléma, hanem a rengeteg hússal is, aminek előállításához legelőkre van szükség…

Az erdők és a sivatagosodás

Ha a sivatagra gondolsz, egy kivágott fának még a gondolata is ösztönszerűen hátborzongató, nem igaz? Egy sivatagból gondolatban nem a zöld fűre, hanem a fa árnyékába menekülnél. Ezért a fa nem csak a sivatagban jelenti megkérdőjelezhetetlenül magát az életünket. A fa árnyékának, gyökerének, a páralecsapódásnak, a lehulló faleveleknek mind-mind fontos szerepük van abban, hogy élet alakulhasson ki azon az egy ponton.

Az erdőkert alatt azokat a kiskerteket értjük, ahol a zöld gyep helyett az árnyékos, az előző példánál maradva az oázis típusú kerteket választják. Helyesebb azonban az erdőkert kifejezés, hiszen itt nincs szó sivatagról. A sivatagosodáshoz több dolognak kell összejátszania: az eleve rossz minőségű föld rossz művelése, a vegyszerek és az időjárás csak az alapjai mindannak, amiért a föld kiszárad és egyszerűen elporlad…

Mi az az erdőkert?

Az erdőkert neve nem véletlenül utal az erdőkre. Az erdőkertek fenntarthatóságát az erdőkben nagy tömegben jelenlévő komposzt szolgálja. A komposzt mindenféle biológiai eredetű, lebomló dolog összessége. Az erdőkben ez a falevelekből, kidőlt, korhadt fákból álló vastag talajtakaró, ami nedvesen tartja a földet, így az öntözés nélkül is tápanyagban gazdag marad, hogy újabb és újabb fák növekedhessenek belőle. Az erdő fái árnyékkal óvják a Földanyát, aki így kiszáradás nélkül, örökké termékeny marad. Habár a lehulló falevelek az élet körforgásának megalapozói, a kertekben “zöldhulladéknak” nevezik és sok helyen még mindig elégetik ezt a ritka kincset. Őrület.

Az erdőkert nem olyan, mint amit mostanság divatosan a kertépítők terveztek meg, hanem sokkal vadregényesebb, és látszólag elhanyagoltabb. Helyet kapnak benne a méhlegelők, az olykor akár derékig érő gyógynövények, és a fák is kedvükre terebélyesedhetnek bennük.

Az erdőkertben nem kell hetente füvet nyírni, nem kell a leveleket összegereblyézni és biztosan nem kell gyomirtózni sem.

Az erdőkert olyan, mint egy elhagyatott parkocska, ösvényekkel, ugyanakkor telis-tele élettel. Ha valaki kívülről benéz az ilyen kertbe, azt látja, hogy nélkülözi a modern vonalvezetést és a tájidegen növényzetet, nem nélkülözi viszont a szeretetet és az élhetőség mindennél fontosabb kritériumait. Az erdőkertben madarak csivitelnek a bokrokban, jó eséllyel mókusok ugrálnak a fákon, miközben az árnyas ligetecskében a haszonnövényeknek is jut éltető fény és élettér.

Ma már az erdőkert a menő és nem a milliméter pontosan egyformára vágott fű és az extrém gondoskodást és tápoldatozást igénylő vadidegen növények, amik persze szigorúan térkövek közé vannak zárva.

Hagyd, hogy a természet visszavegye az irányítást a kerted felett, és aztán próbálj belesimulni ebbe a végtelen és éltető ringatózásba!

Képzeld el az utolsó fát a Földön! Ő lesz az emberiség legutolsó reménye. Sajnos egyre több fát vágunk ki. De nem csak iparilag, a kiskertekben is, csupán esztétikai okokból. Ne vágd ki a fát, mert a fa az emberiség túlélését jelenti!