A kötés sok nő kedvenc kézimunkája, de úgy is nevezik a kötést, hogy az agy jógája. A saját készítésű tárgyak és ruhaneműk magabiztosságot és különlegesség-érzést adnak a viselőiknek, és nem elvetendő szempont, hogy a szeretettel, odafigyeléssel készült ruhaneműk akár még gyógyító erővel is hathatnak.
A kötött holmi sok esetben a gondoskodás egy materializációja is egyben. Akin kézzel kötött sapka, sál, kesztyű, zokni, pulóver vagy kardigán van, az sosem magányos vagy elhagyatott, mert gondolatban mindig vele van az, aki készítette a ruhát a kézi kötéssel, de ez igaz akkor is, ha saját magunk által kötött holmikat viselünk.
Ha valaki nagyon sokat köt, biztosan felmerül benne a gondolat, hogy talán érdemes lenne egy kötőgépbe beruháznia. De amint szétnéz a lehetőségek között, máris kiderül, hogy jóval bonyolultabb és szerteágazóbb a téma, mint egy kötőgépek terén kezdő esetleg gondolná.
De azért annyira nem bonyolult, hogy ne lehetne gyorsan túllépni a gondolkodás fázisán és hamarjában a megvalósításra koncentrálni!
Kötőgépek típusai
Alapvetően az otthoni használatra és az ipari célokra fejlesztett kötőgépek máris eltérnek egymástól. Minden, ami kényelmesen elfér egy asztalon vagy állványon, az otthoni kötőgép – vagy hobbi kötőgép –, míg azok, amikhez nemcsak alapterület, de a 2.5 méternél magasabb belmagasság is szükségeltetik, azok biztosan ipari kötőgépek, mint ahogyan a külön állványzattal rendelkező, masszív kocsival bíró kötőgépek is inkább ipariak, mintsem hobbi kagetóriások.
Tehát alapvető kérdés: otthoni kötőgépet keresünk vagy iparit? Általában a kézimunkázni szerető nők otthoni kötőgépet keresnek. A továbbiakban az otthoni kötőgépeket fogjuk áttekinteni.
Körkötőgépek és síkkötőgépek
A körkötőgépek
Körkötőgépekkel kör alakban lehet kötni, de egy kis ügyességgel síkkötés is kivitelezhető velük, bár a szemszámok ez esetben igencsak korlátozottak. Sapkák, körsálak, fejpántok, zoknik kötéséhez ügyes kis megoldás a körkötőgép, nem mellesleg jó szórakozás is. A használatuk egyszerű, karbantartást sem igazán igényelnek.
A körkötőgépek ma:
- Manapság leginkább műanyagból készülnek,
- és bár masszívak, de évtizedekre nem lehet tervezni velük,
- tehát érdemes szem előtt tartani, hogy ha meghibásodnak, nem igazán lesz lehetőség javításra.
- Korlátozott az, hogy mire képesek,
- a kötésminta pedig az úgynevezett zoknikötésmintában – kézi kötésnél ez az egy sor sima, egy sor fordított képének felel meg, de körkötésben mindig csak sima szemek készülnek, egyetlen oldalról, így a kötéskép ugyanaz lesz – merül ki a tudományukat tekintve.
- Az átmérőből és a belőlük következő szemszámokból adódik, hogy milyen méretű – átmérőjű – holmikat lehet belőlük készíteni.
- Bírják akár a vastagabb, bolyhos fonalakat is a mostani modellek.
A síkkötőgépek
Ezek nem körben, hanem síkban – tehát oda-vissza – kötnek, de mindig csak sima szemeket – bár a minták variációja már igen változatos lehet –, és ha például passzét akarunk kötni, akkor ahhoz külön tekintélyes modulokra lesz szükségünk. Ez utóbbiak esetében már kétágyas síkkötőgépnek hívják a kötőgépet. Az otthoni kötőgépek fejlettebb verziói még tovább fejleszthetőek kétágyassá.
A síkkötőgépek egy síkágyból és egy kocsiból állnak, ezek a két legfontosabb összetevői.
A síkágyban vannak a tűk, amik speciális kialakításúak és elképesztően fontos, hogy jó minőségűek és megfelelő méretűek legyenek, jól illeszkedjenek a helyükre és olajozottan mozogjanak ide-oda, ahogy az szükséges az adott kötésmintához.
A tűkön van egy kis laffantyú, ami a megfelelő fázisban hol felnyílik, hogy lezárul, ahogyan annak éppen történnie kell. Nélkülük nincs gépi síkkötés.
A kocsi – angolul carriage – igazából a lelke az egész műveletnek, mert ez határozza meg, hogy a tűk hogyan vannak vezérelve az adott mintához és működési módhoz. A síkágyon kell tologatni a kocsit ide-oda, és közben megtörténik maga a kötés az előzetesen beállított paramétereknek megfelelően.
Mivel a síkkötőgép egy bonyolult szerkezet, több részből is áll és bővíthető is különböző fejlett képességekkel, továbbá változatos darabokat készíthetünk el velük, ezért természetesen ezek jóval elterjedtebbek a körkötőgépeknél.
A továbbiakban az otthoni használatra szolgáló síkkötőgépek rejtelmeibe avatunk be.
Kötőgép alapok
Alapvetően a síkkötőgépek állnak tehát a már említett síkágyból, tűkből és a legeslegfontosabb összetevőből a kocsiból, de vannak még itt „apróságok”:
– Fonalvezető – ez egy kis fém állványka, amiben meghatározott módon kell elvezetni a fonalat.
– Fonalosztályozók a különböző színekhez – egy kiegészítő szerkezet arra az esetre, hogy ha több színből szeretnénk kötni, és majd ez fogja váltogatni a színeket a meghatározott sorrendben és ütemben.
– Sorszámláló – mivel nagyon sok mindenre kell egyszerre figyelni, ezért már néhány sor lekötésénél is el fogjuk téveszteni a számolást, ezért a sorszámláló az egyik legkedvesebb barátunk.
– Lyukkártyás vezérlés – nagyon ódon megoldásnak tűnhet, de elképesztően praktikus része a kötőgépnek és ráadásul tökéletesen működik is.
– Elektromos vezérlés – értelemszerűen az elektromosan működő kötőgépekhez. Ezek már eléggé drágák, ráadásul így teljesen elvész a manufakturális jelleg, úgyhogy ezt sokan kihagyják.
– Szoftveres vezérlés – elektromos gépekhez már szoftver és monitor is dukál újabban, de ezek már igazából a fél-ipari, bedolgozós felhasználásra valók.
Kötőgép kiegészítők
A kötőgéphez rengeteg kiegészítő is tartozik még:
– Nyeles tű – amivel például az elszabadult szemeket lehet visszamenteni, illetve a síkágyról való kész termék leszedésének egyik módját is segítik. (Merthogy annak sok módja van.)
– Anyagfeszítő súlyok – ahogy haladunk a sorokkal a kötés közben, úgy van egyre inkább szükségünk arra, hogy főleg a széleken, de úgy egyébként a teljes anyag terjedelmén is, súly húzza lefelé a már elkészült anyagrészeket. Ezek a súlyok az anyagba kapaszkodnak bele fogakkal, és húzzák lefelé. Nélkülük több szemszaladással szembesülhetünk, velük viszont megspórolhatunk egy csomó közbeeső hibajavító tevékenységet és a végén hibaelhárító utómunkát.
– Tű transzferek – nincs rá igazából jobb magyar szó, mint az, hogy transzferek. Ezek a kicsi, messziről horgolótűre emlékeztető, de inkább egy varrótű lyukait eszünkbe idéző kinézetű kis fém bigyók arra hivatottak, hogy speciális, ügyes mozdulatokkal a szemet egy másik tűre tegyük át, például szaporításkor vagy csökkentéskor. A használatuk szorosan összefügg a tűk működési mechanizmusával. Kiváltható a használatuk kampós tűvel vagy akár horgolótűvel is, de a tű transzferekből vannak olyanok, amik egyszerre akár három, vagy öt szemmel is tudnak dolgozni. Sok gyakorlás kell a használatához, míg igazából vakon nem megy a dolog.
– Fésűk – ezekkel bizonyos sorrendű, pl. minden második tűt a megfelelő állásba lehet tolni. Tűnyomónak is hívják egyébként, de ránézésre tényleg olyanok, mintha fésűk lennének.
A kötőgépek előnye
Gyorsaság
Elképesztő gyorsasággal készül el az, amit korábban akár hetekig kötöttünk. Tapasztalatom eddig a kardigánokkal, pulóverekkel, babatakarókkal, sálakkal, sapkákkal van, és úgy képzeld el, hogy egy kardigán hátulja az egy sima kötésmintával – három színből, csíkos mintát előidézve – beletelik vagy negyedórába. És azért ennyibe, mert három színből kötöttem és cserélgettem a fonalakat (csíkosaknál nem kell külön színvezérlő). Szinte bele se kezdtem és már készen is volt.
Az, amit napokig kötsz szemről szemre, annál most egy sor egy másodperc.
Egységes kötési kép
Az így elkészült kötött anyag egyszerűen lenyűgözően egységesen gyönyörűséges. Még úgy is, hogy ha közben adódik egy kis bibi, leugrik egy szem mondjuk, és közben kell felszedned.
Kötésminták
A lyukkártyák segítségével különböző kötésmintákat csalhatunk elő a masinából, például a kifejezetten bonyolult csipkejellegű mintákat is.
Színes minták
A lyukkártyák használhatóak színes mintákhoz is. Képzelj el egy karácsonyi pulóvert rénszarvasokkal: na, az biztosan ilyen módon készült.
Motívumok
Színes maci? Pillangó? Napocska? Név? Bármit lehet, mert a síkkötőgépek úgynevezett motívumokat is tudnak csinálni, ehhez is a lyukkártyát, vagy a fejlettebb verziók a szoftvereket használják.
Rugalmasság
A kötőgépek a lyukkártyák segítségével saját – a kötőgépet kezelő fejéből kipattant – mintákat is tudnak adaptálni. Ehhez persze jókora tapasztalat is kell, hogy ilyesmibe belevágjon az ember, de a variációk száma végtelen is lehet.
Kötőgépek hátrányai
Hogy ne legyen minden olyan rózsaszín leányregénybe illő, nézzünk szembe a kötőgépek hátrányaival is!
Egész más stratégiát kíván
A kötőgéppel kötés is az agy jógája, csak egy magasabb szinten. Nem szemről-szemre épül fel az anyag, hanem sorról-sorra, ráadásul a megszokotthoz képest iszonyú gyorsasággal. Elég egy kis elbambulás és kezdhetjük elölről, ami időben nem nagy kiesés, viszont az egyes részfázisok nagyon nagy koncentrációt igényelnek, és így összességében egy más kötésélményt adnak.
Ami el tud romlani, az el is romlik
Ahogy annak idején megtanultuk, hogy a kötésünk hogyan ne legyen túl laza vagy éppen túl szoros, úgy a kötőgépeknél is meg kell tanulnunk, hogy mihez hogyan kell nyúlnunk. Elég egy rossz mozdulat, elég egy pontatlan tűállás, és máris kuka az egész munka, kezdhetjük elölről. Csakhogy ez hatodszorra már nem lesz olyan örömteli, mint először…
A kötőgépekben nagyon sok a mozgóalkatrész, például garantáltan van benne kétszáz darab különálló tű, tehát a mechanikus szerkezet sérülésnek való kitettsége, vagyis a meghibásodás kockázata nagyon nagy.
Akár minden mozdulat is lehet hibás, ugyanakkor minden hiba lehet különböző is. Tehát egyszerre több minden is el tud romolni.
A tűkkel és a kocsival való gyakorlás heteket is igénybe vehet, mint ahogy a fonalbefűzésben is rutint kell szerezni.
Ha hiba van a kötésben, azonnal tudnunk kell, hogy hogyan kell hozzányúlni, mert egyetlen leheletnyi mozdulat is tönkreteheti az egész mintát.
Ha egy bonyolult mintánál borul valami, akkor szinte esélytelen, hogy úgy tudjuk kézzel ide-oda hurkolni, hogy az majd várhatóan visszatérjen az eredeti felálláshoz, úgyhogy ilyenkor szinte felesleges is a javítgatással bajlódni, inkább érdemesebb gyorsan elölről kezdeni.
Az évtizedes kötési rutin inkább átok, mint áldás ez esetben. Ha már vakon megkötsz kézzel bármit, de átállnál kötőgépre, akkor többet fogsz szenvedni, mint azok, akik még sosem kötöttek semmit. Neked már olyan gondolati sémáid lehetnek berögzülve a kézi kötés által, amiket először ki kell iktatni átmenetileg, hogy beépülhessen a kötőgépes tudomány. Én konkrétan sírtam az első napokban, de tudtam, hogy menni fog, csak kiakasztott az, hogy ennyire nehéz minden egyes fázis, pedig hát 35 éve kötök… Aha, hát ez esetben előnyösebb lett volna, ha amatőr vagyok 😊.
A kötőgép lelke és a karbantartás
A kötőgép egy gép. Nem kreativitásra van igazából szüksége, hanem karbantartásra, pontosabban karbantartóra – rendszeres és megelőző karbantartás formájában –, illetve a működésbeli problémák esetén profi, hibaelhárító szakemberre.
A kocsi – carriage –, mint a síkkötés lelke, egy igen bonyolult mechanikai szerkezet, ami több mindent is tud. Ahhoz, hogy stabilan működjön, még igazából túl sokat is. (Egyszerű szerkezetek meghibásodási esélye is kisebb.) A kocsi leginkább gyenge pontjai a rugók, amik a kis tűterelő karokat mozgatják. Ha a rugók elgyengülnek, elfáradnak, netán eltörnek, akkor lehal a szerkezet és nincs kötés. Ekkor szét kell szedni egy olyan szerkezetet, ami a rugók miatt kapásból szét is tud esni apró részeire, és akkor már nincs ember, aki összerakná. Nagyapám órás is volt – sok minden más mellett –, és a kocsi javítását és karbantartását ahhoz tudnám hasonlítani, ahogyan ő az órákat javította. Olyankor levegőt sem volt szabad venni, beszélni meg pláne nem! A kocsijavítás is ilyesmi, csak picit nagyobban.
Elképesztő precizitást igényel a folyamat, és minden kapkodást nélkülözni kell. A szerelendő carriage alá terített fehér lepedő külön hasznos lehet, ha kiesik belőle valami rugó, vagy el akarna gurulni egy csavar. Nem mikroméretűek ezek az alkatrészek egyébként, de azért kisebbek, mint szeretnénk, és ha egy is eltűnik, akkor lőttek az egész szerkezetnek.
Az, hogy bizonyos részeken olajozni, tisztítani kell, az alap, mint ahogy a kompresszoros – sűrített levegős – kifújás is a jó barátunk lehet.
Kötőgépek túlzott igényessége a fonallal kapcsolatban
A hobbi kötőgépek abban különböznek nagyon egymástól, hogy mekkora a tűtávolságuk. Minél kisebb az egymáshoz képesti tűtávolság, annál vékonyabb fonalban kell gondolkodnunk. Még mindig a hátrányoknál tartunk egyébként! 😊
Ha van egy gépünk, ami például vékony fonalakhoz való leginkább, mert a tűtávolság 4.5 mm – ilyenek például az elnyűhetetlen, ma már nem gyártott Toyota kötőgépek –, akkor hiába akarunk laza, bolyhos, nagy pulóvert kötni magunknak a téli estékre, egyszerűen nem fogja szeretni a 3-as kötőtűnél nagyobb átmérőhöz való fonalakat és kész. Ha mégis megpróbálkozunk vele, akkor iszonyú nehéz lesz ide-oda vonszolni a kocsit, a kötésünk pedig borzasztóan tömör lesz.
Ugyanígy problémás lehet a nagyon kényes fonalak használata: sokan szeretik a merinói gyapjút, de például egy Toyota gépen túlságosan masszív, feszes kötésképet tud kiadni ez a fonal, pedig nem is vastag. Természetesen lehet játszani a szálfeszességgel, de valahogy nagyon nehéz ezeknél megtalálni az arany középutat.
A szakadós, angóra vagy egyéb más, nagyon lágy fonalak pedig az első kis kocsimegszorulásnál úgy szakadnak, hogy öröm lesz nézni…
Az is előfordul, hogy bizonyos gyapjúfonalak, amiknél az elemi szálak eléggé merevek – ezek a szúrósabb jellegű gyapjúfonalak –, sajnos gyakran felakadnak a megvezető kampókra, és állandóan kínlódhatunk, hogy normálisan tudjunk kötni.
Ami még érdekesség, az a rugalmatlan pamutfonalak esete: ahhoz, hogy nagy biztonsággal és kiszámítható minőséggel tudjon működni a kötőgép, ahhoz az kell, hogy a fonal rugalmas legyen. A pamutfonalak széles palettája rugalmatlan, ezért kötőgépen való használatuk a kínszenvedés szinonimája. Egyszerűen nem szeretik a kötőgépek, csakis úgy lehet velük dolgozni, ha a lehető leglazábbra vesszük a szálfeszességet, de csak annyira, hogy ne essenek le a tűkről a szemek. Ez meglepő élmény minden kötőgépen próbálkozó számára, hogy a csodálatos pamutot mennyire nem szeretik a kötőgépek.
Szóval a kötőgépeknél alapvetően nagyon tág határok között tudunk dolgozni a fonalakat tekintve a gyártói javaslatok szerint, de a tapasztalat szerint ez nem annyira igaz, sokkal inkább igaz az, hogy a szabvány tűnyomtávval – 4.5 mm – inkább a vékonyabb, mintsem vastagabb fonalakban kell gondolkodni.
Kézi mintákat nem tudnak a kötőgépek
A kötőgépek alapvetően nem tudnak úgynevezett lustakötést és rizsszemeket csinálni, tehát amikor lényeges, hogy a sima-fordított szemek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Passzé kötést is csak különleges kiegészítő modullal tudnak kivitelezni. Van olyan gép, aminek egy speciális kocsija – garter carriage – mégiscsak tudja ezt, mert remekül imitálja a kézi kötést, ugyanakkor ez egyszersmind lassú is. Akik ragaszkodnak a lustakötéshez és a rizsmintához, azok számára nyilván ez egy járható út, ugyanakkor ezt csak egy féle gép tudja, mégpedig a Brother Garter Carriage KG 95, ráadásul ez elektromos is.
Kötőgépek nyomtávok szerint
A felhasználható fonal vastagságát tekintve különböző nyomtávú kötőgépek léteznek. A nyomtáv a tűk egymástól való távolságát jelenti. A szélesebb nyomtávú gépeknél többnyire műanyag bordát is találunk a tűk között, a könnyebb használhatóság érdekében.
3,6 mm – finom kötéshez
4,5 mm – ez a legelterjedtebb, szabványos nyomtáv
6,5 mm – közepes nyomtávnak minősül, már egészen vastag fonalakat is tudunk vele kötni.
9 mm – vastag fonalakhoz, pulóverekhez, stb.
Kötőgépek gyártók szerint
Toyota
Már említettem a Toyota kötőgépet, melyet vélhetően az 1990-es évek közepétől már nem gyártanak, de annak ellenére még fel lehet lelni belőlük itt-ott használt példányokat. A japánok valamit nagyon tudnak, ez ennél a konstrukciónál is bebizonyosodik, ugyanis 30+ évesen is csodásan tudnak működni.
A Toyota kötőgépek tűtávolsága – más néven nyomtáv – általában 4.5 mm, tehát ez a típus nem igazán szereti a vastag fonalat.
Alkatrészellátottsága ma már nem létezik, de különböző, fillérekért megvásárolható darabjaiból össze lehet rakni egy atombiztosan, vélhetően még 30 évig simán elműködő gépet.
A Toyota KS901, KS950, KS757, KS858 és a Toyota KR501 passzékötő modul a legelterjedtebb típusok.
Itt látható a Toyota KS901+KR501-ről egy jó kis videó:
Toyota kötőgépekhez való kézikönyveket – angolul – pedig itt találsz>>
A Toyota kötőgépeket a 90-es évek óta nem gyártják, de más gyártók bizonyos alkatrészei kompatibilisek velük. A tűket ebay-ről lehet beszerezni, de nagyon kell figyelni a milliméter pontos méretekre.
Brother kötőgépek
A Brother is egy japán márka a kötőgépek piacán, mely már bő 50 évvel ezelőtt meghonosodott Európában is, lévén, hogy rengeteg gyáregységét eleve ide telepítették. Annak idején varrógépgyártással indultak, innen volt átvezetés a kötőgépek piacára is, de mára már leginkább speciális nyomtatóiról ismert a márka, és jócskán túllépett a háztartási gépek gyártásán.
Itt találhatóak a különböző Brother kötőgépek jellemzői, látható, hogy már 1958 előtt létezett a Brother kötőgép. Egészen elképesztő belegondolni, hogy ami esetleg most a te fejedben forog ötletként, arra már évtizedek óta van megoldás 😊.
Silver Reed / Knitmaster / Singer / Empisal kötőgépek
Ugyanazon termékcsalád futhat több márkanéven is, így a Silver Reed, a Knitmaster, a Singer és az Empisal gyakorlatilag ugyanazt jelentik, csak a célpiacuk volt más (földrészileg). Rengeteg Silver Reed található Oroszországban és Észak-Európában, míg ugyanazon gépek Singer néven lettek forgalmazva Észak-Amerikában, az Egyesült Királyságban ugyanezek pedig Knitmaster néven futnak, de az Empisal elnevezés is előbukkanhat.
Ezek mind-mind ugyanazt jelentik, csak más a márkanév.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy alkatrész és kiegészítő ellátottságban ezek igen jónak mondható gépek, miközben a nyomtávot tekintve is széles a választék. Jelenleg is gyártják ezeket, tehát nem rossz választás – akár használtan is – egy Silver Reed kötőgép. Részletek az altípusokról itt>>
A Zsuzsi „kötőgép”
Magyarországon, és bizonyos anno szocialista régiókban jobb híján az úgynevezett Zsuzsi-kötőgép volt az elterjedt. Namost ez annyiban kötőgép, hogy igazából nem is gép. A szemeket kézzel kell hurkolni bizonyos nagyon is szögnek látszó „tűkre”, aztán megfordítani és áthurkolni a másik sor szögre. Rémálom. Sokak padlásán heverhet még belőle egy-egy meglepően jó állapotban fennmaradó példány, gyakorlatilag használhatatlanok voltak régen is és ma is azok, de hát annak idején erre volt szellemi és fizikai keret… Szembenézésként a múlttal érdemes megnézni a működéséről egy videót:
Milyen kötőgépet vegyél?
Természetesen alap kérdés az, hogy kinek mire van kerete és ki mire szeretné használni a kötőgépet. Az unokáknak való kissapka kötésére felesleges kötőgépet venni, de ha sok-sok kissapkát akarsz kötni és aztán azokat eladni, akkor azért még egy régi, de jól működő kötőgép is nagyon meg tudja dobni a dolgokat.
Ha biztonsági játékos vagy, akkor mindenképp újonnan vegyél gépet, amire még garanciát is adnak. Ez esetben érdemes az alapoktól indulni, és majd idővel, ha szükség lesz rá, akkor bizonyos kiegészítőkkel felturbózni a kötőgépet. Így nem kell egyszerre egy vagyont kiadni, és majd kitapasztalod, hogy kell-e egyáltalán bővítés.
Viszont, ha van a háznál ügyeskezű ezermester, akkor megpróbálkozhatsz egy, az új gépekhez képest potom áron beszerezhető használt kötőgépet is megvenni, mert ezeknél tipikus, hogy fullos felszereltséggel tudod átvenni pár tízezer forintért, és akkor aztán tényleg csak a képzelet szab határt, hogy mit hozol ki belőle. Drágán csak olyasmit vegyél, amire van még garancia!
A Silver Reed márkát jelenleg is gyártják információim szerint, és vannak még a felsoroltakon kívül más márkájú gépek is, egy a lényeg: a működési mechanizmusuk szóról-szóra ugyanaz, tehát érdemes olyat venni, amihez még van alkatrész is.
Ne vegyél meg hatalmas felbuzdulással ipari gépet, mert azok lehet, hogy egyedileg lettek összerakva – vagy átalakítva –, és semmilyen alkatrésszel nem kompatibilisek, és azért adják el, mert a hozzáértő szakember már nem elérhető… Kezdésnek mindenképp hobbi kötőgépet vegyél!
A carriage avagy kocsi minőségére figyelj oda nagyon – használt kötőgépnél értem ezt –, mert ha abban valami el van romolva, akkor biztos, hogy szétszedés és nagygenerálozás lesz az első teendő, ami nem pénzben nagy munka, hanem hozzáértésben, aprólékosságban, alkatrész beszerzésben.
A kötés az agy jógája. A kötőgépezés pedig egyébként még light-os testmozgásnak sem rossz, mindamellett még művészi szintre is lehet fejleszteni a kötögetést általa.
Vidi Rita
Van már -10% kedvezményre jogosító kuponod? Nincs? Sürgősen intézkedj akkor ez ügyben! 🙂
Katt a képre!
