Posted on

Mi az a komposzt és miért van rá szükség?

Mi az a komposzt és miért van rá szükség?

A komposzt a köztudatban “zöldhulladékként” emlegetett, növényi (és állati), azaz biológiailag lebomló anyagok összessége, amely a bomlási folyamat bizonyos szakaszában már a földdel válik egyenlővé. A komposzt tehát maga a termékeny föld.

Az élet egy körforgás. Az elmúlt évtizedekben az ember mindent megtett annak érdekében, hogy erről ne kelljen tudomást vennie, ám nem véletlen a kifejezés: “Földanya”. Földünkről és az élet kialakulásáról már általános iskolában megtanították nekünk a leckét, ám a gyakorlatban ezt sokkal könnyebb megérteni. A fenntarthatóságra ösztönző klímaváltozás mindenkit arra kényszerít, hogy vegye komolyan a természet védelmét. A természetvédelem ott kezdődik, ha megértjük, hogyan és miből születtünk…

A méhecskéket most hagyjuk. Itt most arról a mondásról van szó, mely szerint: “Porból lettünk, s porrá leszünk.”

Csillagporból lettünk…

Az általános iskolában periódusos rendszernek hívták azt a táblázatot, amiben a tudomány által ismert főbb ásványok és különböző légnemű, folyékony és szilárd halmazállapotú elemek sorakoztak. Bemagoltuk, de elég száraz és unalmas a sztori, sokan nem is értjük igazán.

Közelítsük meg másképp ezt a kérdést! Biztosan te is szerettél gyurmázni gyerekkorodban. Képzelj el egy olyan gyurmát, ami csillámporból (csillagporból) van! Ez a rengeteg színű csillámporos gyurma hol ilyen, hol olyan színű csillámokból áll, és te kedvedre gyönyörködhetsz a sokszínűségében, amint gyúrás közben itt-ott megcsillan benne a napfény.

Bármilyen hihetetlen, ugyanígy vagyunk összegyúrva mi is! Sejtjeink pontosan ugyanazokból az iskolában tanult elemekből és anyagokból tevődnek össze, mint amiből a bolygók és a csillagok, ezért bátran mondhatjuk, hogy csillagporból születtünk.

Mi lenne, ha úgy fogalmaznánk, hogy a csillagpor maga a föld? Meredeken hangzik?!

A szerves anyagok és a termőföld

A csillagport ennek a szép elnevezésnek köszönhetően valamilyen űrből, vagy az univerzumból származó varázspornak képzeljük, pedig az egész nem több a termékeny földnél. Az előbb említett anyagokból tevődik össze, amiket az iskolában tanultunk, kiegészülve az olyan szerves anyagokkal, amelyeket a köznyelv nagyon csúnyán és helytelenül “zöldhulladéknak” nevez.

A termőföld nem hulladék, hanem a kis zöld magoncok, a virágok és a teremtés jut róla az eszünkbe. Az “anya természet” maga a csoda. A semmiből megszülető aprócska növények épp olyan varázslatosak, mint a csillagok, a csillagpor és tulajdonképpen az egész világ! De hol itt a komposzt?

Mi az a komposzt és miért fontos nekünk?

Cikkünk elején a komposztot földnek neveztük. Ez tulajdonképpen nem helytelen, de a komposzt még nem a föld. A komposzt a már nem növény, de még nem föld, vagyis a bomlás alatt álló közeg, ami egy hobbikertben a tojáshéjtól kezdve a faleveleken, a kávézaccon és a gyümölcs héjon át a levágott fűig bármi lehet, ami a természetben megtalálható, lebomló anyag.

Aki gyűjti kertjében a komposztot, a segítségével tápanyagban gazdag termőföldet képes létrehozni. Az ilyesmi manapság nagy értéknek számít, hiszen jó föld nem terem egyik napról a másikra! Lehet óriási telked, lehet gyönyörű helyen, de ha a földed fabatkát sem ér, mert nem tudsz termelni, akkor felesleges kertes házban gondolkodni.

Hogyan komposztáljunk, ha semmit nem tudunk még erről?

Az egész két dolgon múlik:

1.) A lebomló anyagokat nem dobjuk ki, hanem egy kupacba gyűjtjük mondjuk a telek egyik sarkában. Túlnyomó részt ezek növényi eredetű dolgok lesznek.

2.) Ha lebomlottak – mondjuk tavasztól-őszig tartó időszakban –, akkor fák tövébe hordhatjuk, vagy évelő növények tövéhez halmozhatjuk, arra ügyelve, hogy a növényhez ne érjen hozzá lehetőleg.

Kész is a szerves trágyánk. Nincs szükség ehhez komposztáló ládára sem igazából, ha a kupacot év közben egyszer átforgatod, akkor még jól el is keverednek a dolgok egymással. Ne lepődj meg, hogy a kupac alján meleg lesz, a rothadás ugyanis hőképződéssel jár.

A komposztálás a vegyszermentes kertben alapvető kellék, de természetesen még vegyi anyagokkal vadulók is bátran felhasználhatják a komposztot tápanyag visszapótlásra.
Még egy trükk: a már enyhén rothadó, komposztálódó részekből egy jó maréknyit 2-3 napra a locsolókannába áztatva olyan brutális tápoldatot kapsz, hogy a cserepes növényeid kicsattannak majd az egészségtől.

Teremts te is jó földet, hogy szabályos formájú gyümölcs helyett lédús, jó ízű termésed legyen! Komposztálással bő termésre, gazdagon termő kertre, elképesztően zöld és egészséges növényekre számíthatsz!

Posted on

Erdőkert és életerő – térj vissza a természeteshez!

Erdőkert és annak természetes körforgása

Miközben a zöld gyep ma is rengeteg ház udvarából kikandikál, vannak, akik az erdőkert mellett rakják le voksukat. Miért választják egyre többen az első ránézésre olykor rendezetlennek tűnő erdőkertet?

Amikor fenntarthatóságról beszélünk, akkor mindig az a kérdés, hogy mit bír el a természet. Mostanra talán megérett az ember arra, hogy felismerje, túl sokunkat hord hátán a Föld ahhoz, hogy mindenki a magunk által felállított életszínvonalon éljen. Ennyi földlakó számára lehetetlen biztosítani az élelmet, és a technológiai fejlődést, a jelenlegi ütemben hosszútávon termelni képtelenség.

Miért lett ennyire felkapott téma a fenntarthatóság?

Mindegy, hogy egy lila szabadidő nadrágról van szó, vagy egy sárga színű tányérról, mindent valamilyen, a természet nyújtotta alapanyagból állítunk elő. Alapanyag nélkül mesterséges alapanyagok sem léteznének. Ahogy a textiliparnak növényre és annak betakarítására van szükség, úgy a laptopokhoz és az okostelefonokhoz is (többek között) fémre, sőt, ritkaföldfémekre van szükség. A Föld készlete azonban véges…

Az éghajlatváltozás vészharangját évtizedek óta kongatják, míg a saját bőrünkön csak néhány éve tapasztaljuk, hogy a nyári hőség olykor kibírhatatlan. A globális változás nem csak az időjárást változtatja meg. A Föld klímájához nagyban hozzátesznek a gigantikus vízfolyást eltérítő gátak és a rengeteg kiirtott erdő, melyek helyén gyárak épülnek. De sajnos nem csak a műanyag vackok gyártásával van probléma, hanem a rengeteg hússal is, aminek előállításához legelőkre van szükség…

Az erdők és a sivatagosodás

Ha a sivatagra gondolsz, egy kivágott fának még a gondolata is ösztönszerűen hátborzongató, nem igaz? Egy sivatagból gondolatban nem a zöld fűre, hanem a fa árnyékába menekülnél. Ezért a fa nem csak a sivatagban jelenti megkérdőjelezhetetlenül magát az életünket. A fa árnyékának, gyökerének, a páralecsapódásnak, a lehulló faleveleknek mind-mind fontos szerepük van abban, hogy élet alakulhasson ki azon az egy ponton.

Az erdőkert alatt azokat a kiskerteket értjük, ahol a zöld gyep helyett az árnyékos, az előző példánál maradva az oázis típusú kerteket választják. Helyesebb azonban az erdőkert kifejezés, hiszen itt nincs szó sivatagról. A sivatagosodáshoz több dolognak kell összejátszania: az eleve rossz minőségű föld rossz művelése, a vegyszerek és az időjárás csak az alapjai mindannak, amiért a föld kiszárad és egyszerűen elporlad…

Mi az az erdőkert?

Az erdőkert neve nem véletlenül utal az erdőkre. Az erdőkertek fenntarthatóságát az erdőkben nagy tömegben jelenlévő komposzt szolgálja. A komposzt mindenféle biológiai eredetű, lebomló dolog összessége. Az erdőkben ez a falevelekből, kidőlt, korhadt fákból álló vastag talajtakaró, ami nedvesen tartja a földet, így az öntözés nélkül is tápanyagban gazdag marad, hogy újabb és újabb fák növekedhessenek belőle. Az erdő fái árnyékkal óvják a Földanyát, aki így kiszáradás nélkül, örökké termékeny marad. Habár a lehulló falevelek az élet körforgásának megalapozói, a kertekben “zöldhulladéknak” nevezik és sok helyen még mindig elégetik ezt a ritka kincset. Őrület.

Az erdőkert nem olyan, mint amit mostanság divatosan a kertépítők terveztek meg, hanem sokkal vadregényesebb, és látszólag elhanyagoltabb. Helyet kapnak benne a méhlegelők, az olykor akár derékig érő gyógynövények, és a fák is kedvükre terebélyesedhetnek bennük.

Az erdőkertben nem kell hetente füvet nyírni, nem kell a leveleket összegereblyézni és biztosan nem kell gyomirtózni sem.

Az erdőkert olyan, mint egy elhagyatott parkocska, ösvényekkel, ugyanakkor telis-tele élettel. Ha valaki kívülről benéz az ilyen kertbe, azt látja, hogy nélkülözi a modern vonalvezetést és a tájidegen növényzetet, nem nélkülözi viszont a szeretetet és az élhetőség mindennél fontosabb kritériumait. Az erdőkertben madarak csivitelnek a bokrokban, jó eséllyel mókusok ugrálnak a fákon, miközben az árnyas ligetecskében a haszonnövényeknek is jut éltető fény és élettér.

Ma már az erdőkert a menő és nem a milliméter pontosan egyformára vágott fű és az extrém gondoskodást és tápoldatozást igénylő vadidegen növények, amik persze szigorúan térkövek közé vannak zárva.

Hagyd, hogy a természet visszavegye az irányítást a kerted felett, és aztán próbálj belesimulni ebbe a végtelen és éltető ringatózásba!

Képzeld el az utolsó fát a Földön! Ő lesz az emberiség legutolsó reménye. Sajnos egyre több fát vágunk ki. De nem csak iparilag, a kiskertekben is, csupán esztétikai okokból. Ne vágd ki a fát, mert a fa az emberiség túlélését jelenti!

Posted on

A fenntartható divat és a hippi mozgalom

A fenntartható divat és a hippi mozgalom

Mostanában mindenütt gyakran használt kifejezés a fenntarthatóság. A fogyasztói társadalom ellen azonban már több évtizeddel ezelőtt is szót emeltek, sőt! Fogalmazhatunk úgy, hogy a fenntartható divat alapkövét például a hippik tették le.

A hippik a vietnámi háború ellen tüntető fiatal amerikai lázadók voltak a 60-as, 70-es években. A békepárti, szabadelvű mozgalom azóta világszintű szubkultúrává nőtte ki magát. A lázadó fiatalok a külsejükkel próbálták meg kimutatni egyértelmű hovatartozásukat, így például hosszú hajat növesztettek és végtelenül tarka ruhákat viseltek. Nem értettek egyet a gyűlölettel, a pazarlással, a természetes körforgásban és a szeretetben hittek. Tisztelték egymást és a természetet, melynek határozott jelét hordozták a saját maguk által varrt ruhákon.

A hippikre jellemző virágminta eredete

A hippik fejpántot viseltek, melyet természet iránti tiszteletük jeléül gyakran díszítettek virágokkal. Bár egyenruháról nem lehet beszélni, jellemző viseletük a trapéznadrág és az óriási virágminták. Az ember és a természet sokféleségét is beleértve ez a viselet a szabadságot és az elfogadást, a természet szeretetét szimbolizálta.

A virágos öltözék itt-ott elszakadt, amit nem lecseréltek, hanem megfoltoztak. A ma divatos foltvarrási technika (patchwork) sem volt számukra ismeretlen: gyakran készítettek el egy ruhát többféle textildarabból, fittyet hányva azok különböző színére és mintájára. Így alakult ki ez a végtelen minta és színkavalkád, ami a gazdagabb rétegek számára érthetetlennek és igénytelennek minősült, míg mára szinte megfizethetetlen ára van egy ilyen kézzel készített ruhadarabnak.

Fenntarthatóság a divatban és a textiliparban

100%-ban garantált fenntartható anyag, termék nem létezik. Régen, amikor még alig élt ember a bolygón, elődeink fenntartható körülmények között éltek, mert egész más volt az arány a Földön élő emberek száma és a termelések mennyisége között. Ma azonban olyan sokan vagyunk, hogy a Föld készletei már nem tudják kellő mennyiségű alapanyaggal ellátni az ipart, ezért van szükség arra, hogy gyermekeinket és egymást a fenntarthatóságra neveljük és fenntartható forrásokból vásároljunk.

A hippik és a természet

A háború gyermekeiként is aposztrofálható hippik szerettek volna békében élni az emberekkel és harmóniában a természettel. Egyszerűen és szabadon, egymást segítve és egyetlen nagy családként, közösségben. Amikor ruháikat nem maguk varrták, akkor bolhapiacról vásároltak, ezzel is tiltakozva a mértéktelen fogyasztás ellen.

A virágminta a természet tiszteletéből eredően vált az öltözékük részévé. Igaz, akkoriban a Micimackó mintás textil még nem volt jellemző, mégsem ez volt a virágmintás ruhák oka. A virág az ártatlanságot és a békét jelképezte. A békejel, amit szintén gyakran viseltek, eredetileg egy úgynevezett “Nukleáris Leszerelési Kampány” szimbóluma volt, de a béke nemzetközi szimbólumaként vált világszinten ismertté.

Manapság újra hódít a használt ruhák piaca és a ruha csere-bere. A fenntartható divat és általában a fenntarthatóság céljából továbbá ismét fókuszba kerültek a természetes alapanyagok úgy a textil piacon, mint az élelmiszeriparban.

Posted on

Természetes vagy mesterséges fonalat válasszak?

Milyen fonalat válasszak?

A kötés kikapcsol, ha el tudod engedni a megosztó vitákat és önállóan is el tudod dönteni, melyik fonal a legmegfelelőbb számodra.

Az utóbbi időben többen is kedvet kaptak a kötéshez. A kötés és horgolás kikapcsolja az ember agyát, ha nem engeded, hogy a lelkiismeret furdalás beárnyékolja ezt a hasznos időtöltést. Ne engedd, hogy bűntudatot keltsenek benned a reklámok, légy tudatos és mindig tudd, hogy mit vásárolsz!

Természetes pamut és bambusz fonal

Míg a pókháló mindig ugyanabból az anyagból készül, az emberek újabb és újabb anyagokat találnak fel, hogy elvarázsolják a divatkövető vásárlókat. Mégis vannak, akik – akár a pók – a régi, jól bevált módszerre esküsznek, mások pedig a mesterséges (esetleg újrafelhasznált, de műanyag) alapanyagokkal szeretnék visszaszorítani az állatkínzást és a Föld kizsákmányolását.

A gyapjú és a pamut a két legrégebbi, természetes textil alapanyagunk.

A pamutot a gyapot növény magját védő, vattapamacs szerű burokból állítják elő, a gyapjút pedig a juhok bundájából. Ezek az alapanyagok egyre kevésbé keresettek, hiszen feldolgozásuk nagyon alapos munkát kíván, aminek ára van. A vegánok és az állatvédők kerülik az állati eredetű alapanyagokat, ezért – habár a természetes alapanyagra esküsznek –, a növényi eredetű ruházatot részesítik előnyben.

A bambusz

A bambusznak számos iparág veszi hasznát, a kötéssel kapcsolatban többek között bambusz kötőtű, és környezetbarát bambusz fonal is készül belőle. A bambusz fonal egy természetes alapanyag, ami hamar lebomlik a természetben, de nézzük meg ezt más szemmel! A mértéktelenség gyakran sokkal ártalmasabb, mint egy “gonosznak” kikiáltott alapanyag. A bambusz sem terem örökké és azonnal, ezért az sem biztos, hogy jó, ha hirtelen mindenki bambuszt akar.

A természetes alapanyagból készült termékek feldolgozása sok idő, gondolj csak a tűzifákra! Akár 10-20 évig is eltart, amíg egy tűzifáért nevelgetett fa kivágható méretű lesz. Az ipari méretű termelés továbbá erdőterületeket követelhet, csakúgy, mint a pálmaolaj termelés, vagy az állatok legeltetése. Többek között ezért nem esznek a vegánok húst és ezért térnek át sokan a mesterséges anyagok használatára.

A bambusz fonalnak ott van nagyon nagy szerepe, ahol a puhaság, lágyság, simaság kifejezetten szükségesek, például arctisztító kendőknél, babatakaróknál.

Az akril fonal és a mesterséges alapanyagok

Volt idő, amikor csak akril fonalat használtak a kötéshez. Akkoriban ez az anyag szúrós volt és sokaknál viszketést okozott. Az akril fonal ma is használatban van. Sokkal puhább lett, már nem szúr és nem okoz viszketést (csiklandozást), mint régen. Olyannyira nem, hogy kifejezetten antiallergén anyagként tartják számon. Persze a mesterséges alapanyagokhoz gyárakra van szükség, amelyek szintén nem kímélik a környezetünket. De most kapaszkodj meg!

A bambusz, pamut, merinói gyapjú tartalmú, és a 100% bambusz/pamut/gyapjú fonal között óriási különbség van! A kevert fonalak gyakran 80-90%-ban akrilból készülnek és csupán a fennmaradó 10-20% a természetes anyag. A fentiekből látszik, hogy bármilyen oldalra állunk, csupán egy-egy kampány részeivé válunk, miközben saját magunkat marcangoljuk a generált bűntudatkeltéssel.

De akkor most melyik fonal a jobb?!

Kinek melyik? Mikor melyik?! Az igazság valahol a kettő között van, ezért mindig meg kell hallgatni a másik véleményt is, hiszen a legfontosabb, amit köthetünk, az a béke! Ehhez azonban éppen olyan relaxálós időtöltésekre van szükségünk, mint a kötés.

A nyugalom enged gondolkodni, míg a kommunikáció az empátia fő forrása.

Mindegy, hogy ki mivel köt, ha meghallgatjuk embertársunkat, hogy ő miért látja ezt másként, akkor tágul a látókörünk. A kötéshez bármilyen fonalat is használj, mindenképp jót teszel, mert az egyedileg készített tárgyak és termékek mindig a fenntarthatóság eszközei, és az már majdnem, hogy mindegy, hogy milyen alapanyagból készülnek.

Posted on

Hasznos tanácsok a palánták szabadföldbe ültetése előtt

Hasznos tanácsok palántázás előtt

Év elején a közösségi médiában mindenkinél új növendékek nyújtóznak a kis tejfölös poharakban, vagy a szépen rendezett palántázókban. Ilyenkor minden háztartásban kisebb esőerdő növekszik, csak te késel már megint a palántázással, vagy túlságosan gyengék a paprikáid. Idén ez másképp lesz! Csak figyelj!

Gyenge és felnyurgult, kidőlt növénykék

Legyen szó paprikáról vagy paradicsomról, a magoknak (megfelelő körülmények között) legalább két hét kell ahhoz, hogy kibújjanak és ekkor jön a neheze! Amíg a kis magoncok előbújnak, lényegében csak melegre van szükségük és némi vízre. Ezt követően azonban keresni kezdik a napfényt és ha nem találják, nyújtózkodni kezdenek. A túl gyenge palánták ilyenkor a legrosszabb esetben kidőlnek. Lássuk, mi kell ennek megelőzéséhez!

Ha kicsi a hely: palántázó láda

Ahogy említettük, a kis növendékeknek melegre van szükségük, hiszen még törékenyek, akár a kisbabák. Miután megszülettek, azaz kibújtak a magoncok, a melegen túl már a napfényt is biztosítani kell nekik. Sajnos a kellően fényes helyiség és a meleg, illetve az erre szánható helyiség nem adatott meg minden háztartásban, ezért van, ahol más módon szükséges orvosolni a problémát.

A palántázó ládát lehet kapni készen, vagy könnyedén barkácsolhatsz egyet te is! Egy egyszerű ládáról van szó, aminek a teteje üvegből, fóliából, vagy polikarbonátból készül. Ez utóbbi nem olcsó, a fólia pedig nem túl hosszú élettartamú, ezért egy bontásból származó ablak újrahasznosítása a legjobb erre a célra. A különbség a palántázó láda és a fóliasátor között, hogy az utóbbinak minden oldala fóliából van és sokkal nagyobb, mint amire egy hobbi kertésznek szüksége van. (A fólia sátrat főleg a termelők használják, ahol már ipari mennyiséget kell produkálni.)

A kis növénykéknek rendszeres locsolásra és odafigyelésre van szükségük. Nappal szellőztesd ki a palántázóládát, vedd le a tetejét, hogy a nap üveg nélkül érhesse a palántáidat, éjszakára pedig csukd be az üvegtetőt, hogy óvd őket a hűvöstől. Éjszakára így tökéletes párás környezetet teremtesz a fiataloknak, ami azért fontos, mert a gyenge növényeket még nem szabad túl gyakran, túl sok vízzel locsolni! Ha a földből nem tud elszivárogni és elpárologni a víz, a megrekedt víztől a vékonyka gyökereik elrohadhatnak.

A szabadföldbe ültetés és a Fagyos Szentek

Ha növénykéid már a harmadik levelüket hozzák, úgy néz ki, túl vagy a nehezén, a ládikád bevált. Innentől kezdve gyakorlatilag bármikor kiültethetőek a fiatalok a szabadföldbe, és más növényekkel is kísérletezgethetsz. Meglátod, mind működni fog! A levendula dugványozását különösen figyelmedbe ajánljuk! Ezután már csak a Fagyos Szenteket kell figyelembe venned!

A Fagyos Szentek májusban van, Szervác, Pongrác, Bonifác névnapok környékén. A népi hiedelem szerint ez az utolsó olyan dátum, amikor még fagyhat éjszaka. Hogy érdemes-e ezt megelőzően kiültetni a palántákat, arról sok az egymásnak ellentmondó vélemény. (Vannak olyan magok, amelyek ki sem bújnak fagyhatás nélkül.) Ésszerű megoldás lehet csak a társaság felét kiültetni, így, ha mégis rosszra fordulna az idő odakint, a ládikában már ott nyújtózik az utánpótlás, akik csak arra várnak, hogy segítségeddel az önállóság útjára léphessenek.

Fogadjunk, hogy idén a te palánta fotóid lesznek a legszebbek az instán?!

Posted on

Fenntartható divat

Fenntartható divat

A fenntartható divat része annak az egyre elterjedtebb szemléletnek, mely szerint a környezeti és társadalmi fenntarthatóságot is figyelembe kell venni a divatot érintő teljes ellátási lánc folyamán. Ez azért nagyon bonyolult feladat, mert a divat, mint szektor teljesen behálózza a Földet.

A fenntartható divat szemléletének gyakorlatba való átültetése létfontosságú a Föld- és a klímavédelem szempontjából is, de kiemelt figyelmet érdemelnek a különböző természetet és társadalmi csoportokat kizsákmányoló mechanizmusok is, melyeken muszáj javítanunk.

A fenntartható divat nem azt jelenti, hogy már a ruhákra is ráírjuk, hogy vegán, meg hogy BIO, mert ezek csak a jéghegy csúcsait jelentik.

A divat a második leginkább környezetszennyező iparág a világon.

A divatban érdekeltek széles köre

A divatban rengeteg érdekelt fél van jelen:

  • Ott vannak ugyebár maguk a fogyasztók, akik viselni, hordani szeretnék a ruhákat, kiegészítőket.
  • Ott vannak a kiskereskedők és kiskereskedői láncok, amik a forgalmazásból szeretnének jövedelmet.
  • Ott vannak a nagykereskedők és disztribútorok, amik a kiskereskedelmi egységek közti terítést oldják meg.
  • Ott vannak a szállítmányozók, akik egyetlen darab ruhaneműt is lehetséges, hogy többezer kilométeren át utaztatnak. Ezek szárazföldi, vízi és légi szállítók is, tehát nemcsak a futárra gondolunk, amelyik esetleg házhoz viszi a neten rendelt sapkát.
  • Ott vannak a marketingügynökségek, akiknek az a létfeladatuk, hogy a fentiek egymásra találjanak, és a fogyasztók áhítozzanak az adott termékek után.
  • Velük együtt ott vannak a felhajtásban érdekelt cégek, akik a kiállításokat, expokat, divatheteket és egyéb látványos eseményeket ötletelnek, terveznek és valósítanak meg.
  • Ott vannak a gyártók. Ezek sokszor akár szoros összeköttetésben is lehetnek a nagykerekkel és kiskerekkel is (saját üzletláncaikkal), de akár így van, akár függetlenek az ellátási lánc mögöttük lévő szereplőitől, elképesztő méretű birodalmakat, városnyi infrastruktúrákat kell elképzelni.
  • Ott vannak a gyártók számára az alapanyag beszállítók. Ezek lehetnek félkész termékek, anyagok (pl. bambuszból készült textíliák) kiegészítő kellékek (pl. gombok), és milliónyi kütyü-mütyü, amiket naponta viselünk magunkon. Például a ruhacímkék az szinte egy külön iparágat fednek le!
  • Aztán ott vannak az egyéb beszállítók, amik alkatrészeket, szoftvereket, vállalatirányítási rendszereket, gépeket, és egyéb állóeszközöket biztosítanak mind a gyártóknak, mind a kereskedelmi egységeknek.
  • Aztán ott vannak az adminisztratív részek: könyvelés, bérszámfejtés, toborzás, tanácsadások, sorolhatnánk napestig.
  • De ott van a divatban az ész és a kreativitás is, vagyis a szellemi tőke! Tervezőcégek, dizájnerek, szakemberek, akik látványtervekbe öntik a kósza gondolatokat. Ők azok, akik élettel telítik meg a textilt, és az eszükért kapják a pénzt igazából.
  • Aztán ott vannak a nyersanyag feldolgozók, akik például a gyapotból pamutfonalakat készítenek, aztán vagy saját üzemeikben, vagy más gyártóknál abból majd valamilyen textil anyag lesz kötés vagy szövés vagy egyéb más módokon.
  • Ott vannak a beszerzők vagy brókerek, akik az alapanyagok ellátását biztosítják és karolják fel.
  • És aztán ott vannak a termelők, akik az alapanyagokat termelik, gyapotot, lent, bambuszt, bármit.
  • Ott vannak a földtulajdonosok is, mert nem biztos ám, hogy valaki a saját földjén termeszt gyapotot, lehet, hogy bérbe veszi.
  • Ja, a jogi területeken jártas szakembereket se feledjük, akik minden lépésnél jelen vannak: ügyvédek, jogászok, közjegyzők és hatóságok.

16 különböző érdekcsoportot vázoltam fel, de a 16 különböző érdekcsoportot is még alegységekre lehetne bontani.

Egyetlen blúz például ezen a 16 lépésen óriási eséllyel végigmegy, közben háromszor körbe utazza a Földet, időben pedig beletelik ez az egész több évbe is, egyetlen blúz életében.

Ez vajon meddig fenntartható?

Lehet, hogy még fenntartható maradhatna pár évtizedig, de már ebből a hevenyészett felsorolásból is látszik, hogy irtózatos veszteségek termelődnek a folyamatban, amik magához a viselt termékhez vagy ruhadarabhoz egyetlen egy fillérnyi hozzáadott értéket sem ad!

A fenntartható divatnak nemcsak az kell, hogy a célja legyen, hogy természetes, tehát fenntarthatónak minősíthető alapanyagokból készítsünk kizárólagosan termékeket, hanem az egész folyamatot át kell gondolnunk és radikálisan csökkentenünk kell egy-egy terméknek és magának az egész iparágnak a nagyon durva ökológiai lábnyomát.

Mivel nagyon sok az érdekelt fél, és egyetlen zoknin is legalább 50 cég igyekszik nyerészkedni, mire eljut egy fogyasztó lábára – nem önző okokból egyébként, hanem csak azért, mert az elmúlt évszázad során egyszerűen így alakult ki a folyamat –, ezért elsődlegesen gondolatformálással, szemléletformálással kell operálni, és a legjobb a legvégén kezdeni, vagyis a fogyasztónál és a kiskereskedőknél, akik vissza tudnak hatni a folyamatban egészen a gyártókig.

Nem lesz könnyű menet, de mindenképp kezdjünk bele!

Helyi termelés

Nézd végig a rajtad lévő ruhákat, amiket éppen most viselsz. Hol készültek ezek? Mondjuk egy másik földrészen?  Ezer kilométernél távolabb? Akkor az a ruhanemű, bármiből is készült, már nem nevezhető fenntarthatónak, akkor sem, ha öko-bio-vegán.

Nagyon könnyű belefeledkezni az alapanyagok milyenségébe és az alapján fenntarthatónak vagy fenntarthatatlannak minősíteni egy-egy terméket, de az, hogy a táskád például parafából készült a világ végén, és utazott 10ezer kilométert, hajóval, repülővel, kamionnal, és ki tudja, kik hozták létre, hát az nagyon messze van a fenntarthatóságtól.

Helyi divat.

Ez kell, hogy a jelszó legyen. Hogy ez észbontó? Naná! De ilyen stabilan körbebástyázott, évszázadok során kialakult, milliónyi érdekelttel bíró folyamatokat csak észbontó gondolatokkal lehet elkezdeni lebontani.

Európán belül

Természetesen számít az alapanyag! Számít, hogy ne műanyag legyen és irracionálisan ne is legyen drága sem (pl. arannyal átszőtt kelmék). De a fogyasztó csak arra tud hatni, ami előtte van: lehet közölni a boltossal, hogy nem vásárolsz olyan terméket, ami például nem Európában készült.

Már Európa is igencsak hatalmas, de nem kell hajón és repülőn szállítani a termékeket Európán belül, amik iszonyatosan terhelnék a környezetet. (Pl. Európán belül csodálatosan lehet vonattal utaztatni a termékeket, alapanyagokat, gépeket, stb.)

A túlfogyasztás megállítása

A divatipar egyik alapvető célkitűzése, hogy újra és újra vásárolj, hiszen abból lesz a jó sok pénz. A fast fashion márkáknál ez a törekvés negyedéves átfutási idővel működik, de van már olyan is, hogy super fast fashion, ez néhány héttel dolgozik. Na, ennek megálljt kell parancsolni! Mármint önmagunknál kell önuralmat bevezetni.

Sajnos az is tény, hogy leginkább a női ruhák területén van ez a túlfogyasztás és túltermelési mánia, mert bár a gyerekek is sok ruhát igényelnek természetesen, de ők legalább kinövik, és nem annyira jellemző, hogy divatossági szempontok szerint szelektálják ki a nemrég vett holmikat is a gardróbjukból.

A Pantone minden évben kiadja az év színét (a következő évre), és hát ez sem kedvez a fenntarthatóságnak. Egyik évben a mustársárga volt a menő, de a következőben már a lila valamelyik árnyalata, és a csodás mustársárga már ódivatú, sőt, oldschool hatású lehet.
Egy magára valamit is adó ember szeretne divatosnak, elegánsnak, kinézetére igényesnek feltűnni mások szemében – főleg, mikor az első benyomáson sok múlik –, és hát nem lehet tavalyi színekbe öltözni! – gondolhatjuk. Pedig hát lehet.
Ha mindenképp a divatszínek bűvöletében akarunk élni, akkor például a körömlakkban, a sminkben, egy szép fülbevalóban, egy sálban, karkötőben is kiteljesíthetjük ebbéli vágyunkat, főleg, ha a kiegészítőknél odafigyelünk arra, hogy magyar termékek legyenek. (Lásd alább.)

Időtállóság

Az időtállóság témaköre két szempontból is előjön a fenntartható divat esetében:

1.) A ruhák legyenek sokáig hordhatóak, kivitelezésükben éveken át szolgálják hűen viselőjüket, és ez persze vonatkozik a kiegészítőkre is. Ami nem használható évekig rendszeresen, azt ne is gyártsuk le!

2.) A forma és a dizájn is legyen időtálló, kerüljenek a boltokba örök darabok, amiket egymással is könnyű kombinálni, így változatos outfiteket kialakítani az egyéniség égisze alatt is.

A fast fashion gyártói- és üzletláncok pont az ellenkezőjét tűzték ki célul: a ruhaneműk minősége silány, a szabásuk sokszor szerencsétlen, az alapanyagválasztás elhibázott, és egyébként is negyed évenként kiforognak az áruk az üzletekből, hogy aztán átkerüljenek a second hand piacra. Negyed év??? Úristen! Ami negyed évre készül és nem megeszed-megiszod-magadra kened, az pocsékolás!

Ehhez az irányvonalhoz tartozik a slow fashion kifejezés is.

Újrahasznosítás

Sok kisebb vállalkozás csapott már rá az újrahasznosításban rejtőző kreatív és üzleti energiákra, nagyon helyesen. Magyarországon is szép számmal jelentek már meg akár ruhaneműket újrahasznosító, vagy akár egyéb (korábban nem ruhaneműként funkcionáló) újrahasznosított anyagokból (pl. műanyagból, műbőrből, gumiból) készült ruhákat, táskákat és egyéb kiegészítőket készítő cégek. Érdemes ezeket szemmel tartani, börzéikre, vásáraikra eljárni és vásárolni, inspirálódni.

Átalakítás – az egyediség az igazán menő

Rengeteg videó kering a neten ruhák átalakításáról, amiket akár házilag, egy tűvel meg egy cérnával – na megy egy ollóval – saját kezűleg is kivitelezhetünk. De még jobb, ha van egy varrógépünk, vagy egy varrásban jártas ismerősünk. Ha régimódi egy ruha, bátran fel lehet dobni olyan rávarrható dolgokkal, amik elterelik a figyelmet a régimódiságukról és új élettel ruházzák fel. 😊
De lehet hímezni is, gyöngyöket rávarrni, körbehorgolni. Nem az a menő, ha kimész az utcára és ugyanaz a szín és forma van rajtad, mint bárki máson, hanem az a menő, ha egyedi vagy. Ehhez kellhet egy kis gyakorlás, kézügyesség, olykor bátorság is, de az biztos, hogy ezen meg fog akadni mindenki szeme. Ha felveszem a saját kezűleg hímzett farmeromat vagy dzsekimet, akkor nem tudok úgy kimenni az utcára, hogy ne állítsanak-szólítsanak meg vadidegenek és ne áradozzanak, hogy „Azta, ez de szép!” – Pedig nem hímeztem szépen, de tényleg egyedi a cucc.

Újrahordás – adj esélyt másnak!

Hajlamosak vagyunk mindenféle dolgot magunk köré gyűjteni és ott is tartani, hogy „Majd jó lesz ez még valamire!”, a ruháknál meg megvan az a gondolatmenet, hogy „Majd belefogyok…”, de aztán ezek nem valósulnak meg (ha bele is fogyunk, valahogy már nem tetszik, nem divatos…)

Ilyenkor általában a Háda által üzemeltetett, Tesco körüli gyűjtő konténerekbe szokás vinni a ruhákat, a drágábbakat meg megpróbáljuk eladni helyi csoportokban vagy a Facebook marketplace-en, de van erre jobb módszer is:

Helyi közösségekben ruha-cserebere akciókat lehet indítani, összejönni egy délután egy kedves baráti jellegű talira, mindenki hozza a saját pakkját, kiteszi egy kis plédre, aztán mehet a keresztbe-turi. Ez természetesen működhet kiegészítőkkel, baba ruhákkal, bébi cuccokkal is.

Közben meg lehet inni egy forró teát, el lehet beszélgetni, új barátságokat lehet szövögetni.

Fontos, hogy ezeken az alkalmakon ne jelenjen meg a pénz! A pénz egy másabb energia, ezeknél az eseményeknél maradjon meg tiszta áramlás. Ha egy darabot se visznek el, akkor is legalább hozzád hasonlóak társaságában voltál, és ki tudja még, együtt talán meg is tudjátok váltani a világot!

Jótékonysági ruhavásár

A cserebere alkalomhoz hasonlóan lehet olyat is szervezni helyben, kisebb-nagyobb közösségekben, hogy mindenki viszi a nem használt, de szinte tökéletes állapotú ruhákat, és néhányszáz forintokért eladja ezeket, de a teljes bevételt közösen felajánljátok egy szervezetnek vagy egy rászorulónak. A támogatottról előre egyeztessetek mindenképp és széles körben is reklámozzátok, hátha olyanok is kedvet kapnak a becsatlakozáshoz, akiknek maga a fenntarthatóság téma még nem jutott eszébe, adományozni, jótékonykodni viszont szoktak.

Ruhakölcsönzés

Régen is léteztek ruhakölcsönzők, de általában csak a nagyon ritka eseményekre előírt estélyit, szmokingot és hasonló ruhaneműket lehetett kölcsönözni, manapság pedig az esküvői ruhaszalonok maradtak igazából erre a célra. Régen, ha Budapesten betévedt az ember egy kölcsönzőbe, szinte úgy érezhette magát, mint egy színházi öltözőben a jelmezek között. De miért ne terjeszthetnénk ki a hétköznapi viseletre a kölcsönzést? Ha valaki például a munkahelyén szeretne mindig divatos és elegáns lenni, és nem szeretné ugyanazon darabokat állandóan újra viselni, akkor miért ne kölcsönözhetne akár noname, de jól szabott ruhákat magának? (Márkás holmikat meg pláne!) A lényeg az, hogy megérje nem megvenni a hétköznapi ruhát, hogy aztán az az időtállóságot illető célját is tudja teljesíteni: ha sokan hordják, akkor már nem volt kárba veszett erőforrás azt legyártani. A kölcsönzött ruhákkal mindig divatos és elegáns lehetsz, ráadásul a tisztítással sem neked kell bajlódnod.

Kézműves termékek, kézműves alkotók

Amit csak lehet, szerezz be olyanoktól, akik kézművesként divatcikkeket vagy ruhákat készítenek. A kézzel készült ruhák energetikája egész más, ezeket hordani önmagukban is öröm.

Ha te magad tudsz bármilyen ruhaneműt készíteni, akkor CSINÁLD!

Tévhit, hogy ezek sokkal drágábbak, mint mondjuk a fast fashion ruhák, divatcikkek. Vélhetően nem olcsóbbak, de nem törvényszerűen drágábbak, vagy épp méregdrágák, mint mondjuk a végtelenül túlárazott luxusmárkák.

Ideje új márkák után nézni

Akár a fast fashion, akár luxusdivatházak dolgairól van szó, vélhetően nagyobb az ökológiai lábnyomuk, mint fél Magyarországé…

De jobbak ezek a termékek? Nem lehet, hogy egy magyar tervező, feleannyiért sokkal csodálatosabbat tud produkálni, ami ráadásul full egyedi is lesz és esetleg még rád is szabják?

Nem lehet, hogy valódi igényeket tud lefedni egy közelünkben lévő NEMvilágmárka? Nem lehet, hogy hozzáadott értéket csak ezek a szinte helyi márkák tudnak biztosítani?

Mindenki saját szájíze szerint válaszolja meg a fenti kérdéseket.

Az inSPIRIT márka is a fenntartható divat égisze alatt működik: Európai forrásból származó alapanyagokat használunk, leginkább bambuszból dolgozunk, Magyarországon gyártunk, kisszériás kötött termékeket.