Posted on

Természetes vagy mesterséges fonalat válasszak?

Milyen fonalat válasszak?

A kötés kikapcsol, ha el tudod engedni a megosztó vitákat és önállóan is el tudod dönteni, melyik fonal a legmegfelelőbb számodra.

Az utóbbi időben többen is kedvet kaptak a kötéshez. A kötés és horgolás kikapcsolja az ember agyát, ha nem engeded, hogy a lelkiismeret furdalás beárnyékolja ezt a hasznos időtöltést. Ne engedd, hogy bűntudatot keltsenek benned a reklámok, légy tudatos és mindig tudd, hogy mit vásárolsz!

Természetes pamut és bambusz fonal

Míg a pókháló mindig ugyanabból az anyagból készül, az emberek újabb és újabb anyagokat találnak fel, hogy elvarázsolják a divatkövető vásárlókat. Mégis vannak, akik – akár a pók – a régi, jól bevált módszerre esküsznek, mások pedig a mesterséges (esetleg újrafelhasznált, de műanyag) alapanyagokkal szeretnék visszaszorítani az állatkínzást és a Föld kizsákmányolását.

A gyapjú és a pamut a két legrégebbi, természetes textil alapanyagunk.

A pamutot a gyapot növény magját védő, vattapamacs szerű burokból állítják elő, a gyapjút pedig a juhok bundájából. Ezek az alapanyagok egyre kevésbé keresettek, hiszen feldolgozásuk nagyon alapos munkát kíván, aminek ára van. A vegánok és az állatvédők kerülik az állati eredetű alapanyagokat, ezért – habár a természetes alapanyagra esküsznek –, a növényi eredetű ruházatot részesítik előnyben.

A bambusz

A bambusznak számos iparág veszi hasznát, a kötéssel kapcsolatban többek között bambusz kötőtű, és környezetbarát bambusz fonal is készül belőle. A bambusz fonal egy természetes alapanyag, ami hamar lebomlik a természetben, de nézzük meg ezt más szemmel! A mértéktelenség gyakran sokkal ártalmasabb, mint egy “gonosznak” kikiáltott alapanyag. A bambusz sem terem örökké és azonnal, ezért az sem biztos, hogy jó, ha hirtelen mindenki bambuszt akar.

A természetes alapanyagból készült termékek feldolgozása sok idő, gondolj csak a tűzifákra! Akár 10-20 évig is eltart, amíg egy tűzifáért nevelgetett fa kivágható méretű lesz. Az ipari méretű termelés továbbá erdőterületeket követelhet, csakúgy, mint a pálmaolaj termelés, vagy az állatok legeltetése. Többek között ezért nem esznek a vegánok húst és ezért térnek át sokan a mesterséges anyagok használatára.

A bambusz fonalnak ott van nagyon nagy szerepe, ahol a puhaság, lágyság, simaság kifejezetten szükségesek, például arctisztító kendőknél, babatakaróknál.

Az akril fonal és a mesterséges alapanyagok

Volt idő, amikor csak akril fonalat használtak a kötéshez. Akkoriban ez az anyag szúrós volt és sokaknál viszketést okozott. Az akril fonal ma is használatban van. Sokkal puhább lett, már nem szúr és nem okoz viszketést (csiklandozást), mint régen. Olyannyira nem, hogy kifejezetten antiallergén anyagként tartják számon. Persze a mesterséges alapanyagokhoz gyárakra van szükség, amelyek szintén nem kímélik a környezetünket. De most kapaszkodj meg!

A bambusz, pamut, merinói gyapjú tartalmú, és a 100% bambusz/pamut/gyapjú fonal között óriási különbség van! A kevert fonalak gyakran 80-90%-ban akrilból készülnek és csupán a fennmaradó 10-20% a természetes anyag. A fentiekből látszik, hogy bármilyen oldalra állunk, csupán egy-egy kampány részeivé válunk, miközben saját magunkat marcangoljuk a generált bűntudatkeltéssel.

De akkor most melyik fonal a jobb?!

Kinek melyik? Mikor melyik?! Az igazság valahol a kettő között van, ezért mindig meg kell hallgatni a másik véleményt is, hiszen a legfontosabb, amit köthetünk, az a béke! Ehhez azonban éppen olyan relaxálós időtöltésekre van szükségünk, mint a kötés.

A nyugalom enged gondolkodni, míg a kommunikáció az empátia fő forrása.

Mindegy, hogy ki mivel köt, ha meghallgatjuk embertársunkat, hogy ő miért látja ezt másként, akkor tágul a látókörünk. A kötéshez bármilyen fonalat is használj, mindenképp jót teszel, mert az egyedileg készített tárgyak és termékek mindig a fenntarthatóság eszközei, és az már majdnem, hogy mindegy, hogy milyen alapanyagból készülnek.

Posted on

Hasznos tanácsok a palánták szabadföldbe ültetése előtt

Hasznos tanácsok palántázás előtt

Év elején a közösségi médiában mindenkinél új növendékek nyújtóznak a kis tejfölös poharakban, vagy a szépen rendezett palántázókban. Ilyenkor minden háztartásban kisebb esőerdő növekszik, csak te késel már megint a palántázással, vagy túlságosan gyengék a paprikáid. Idén ez másképp lesz! Csak figyelj!

Gyenge és felnyurgult, kidőlt növénykék

Legyen szó paprikáról vagy paradicsomról, a magoknak (megfelelő körülmények között) legalább két hét kell ahhoz, hogy kibújjanak és ekkor jön a neheze! Amíg a kis magoncok előbújnak, lényegében csak melegre van szükségük és némi vízre. Ezt követően azonban keresni kezdik a napfényt és ha nem találják, nyújtózkodni kezdenek. A túl gyenge palánták ilyenkor a legrosszabb esetben kidőlnek. Lássuk, mi kell ennek megelőzéséhez!

Ha kicsi a hely: palántázó láda

Ahogy említettük, a kis növendékeknek melegre van szükségük, hiszen még törékenyek, akár a kisbabák. Miután megszülettek, azaz kibújtak a magoncok, a melegen túl már a napfényt is biztosítani kell nekik. Sajnos a kellően fényes helyiség és a meleg, illetve az erre szánható helyiség nem adatott meg minden háztartásban, ezért van, ahol más módon szükséges orvosolni a problémát.

A palántázó ládát lehet kapni készen, vagy könnyedén barkácsolhatsz egyet te is! Egy egyszerű ládáról van szó, aminek a teteje üvegből, fóliából, vagy polikarbonátból készül. Ez utóbbi nem olcsó, a fólia pedig nem túl hosszú élettartamú, ezért egy bontásból származó ablak újrahasznosítása a legjobb erre a célra. A különbség a palántázó láda és a fóliasátor között, hogy az utóbbinak minden oldala fóliából van és sokkal nagyobb, mint amire egy hobbi kertésznek szüksége van. (A fólia sátrat főleg a termelők használják, ahol már ipari mennyiséget kell produkálni.)

A kis növénykéknek rendszeres locsolásra és odafigyelésre van szükségük. Nappal szellőztesd ki a palántázóládát, vedd le a tetejét, hogy a nap üveg nélkül érhesse a palántáidat, éjszakára pedig csukd be az üvegtetőt, hogy óvd őket a hűvöstől. Éjszakára így tökéletes párás környezetet teremtesz a fiataloknak, ami azért fontos, mert a gyenge növényeket még nem szabad túl gyakran, túl sok vízzel locsolni! Ha a földből nem tud elszivárogni és elpárologni a víz, a megrekedt víztől a vékonyka gyökereik elrohadhatnak.

A szabadföldbe ültetés és a Fagyos Szentek

Ha növénykéid már a harmadik levelüket hozzák, úgy néz ki, túl vagy a nehezén, a ládikád bevált. Innentől kezdve gyakorlatilag bármikor kiültethetőek a fiatalok a szabadföldbe, és más növényekkel is kísérletezgethetsz. Meglátod, mind működni fog! A levendula dugványozását különösen figyelmedbe ajánljuk! Ezután már csak a Fagyos Szenteket kell figyelembe venned!

A Fagyos Szentek májusban van, Szervác, Pongrác, Bonifác névnapok környékén. A népi hiedelem szerint ez az utolsó olyan dátum, amikor még fagyhat éjszaka. Hogy érdemes-e ezt megelőzően kiültetni a palántákat, arról sok az egymásnak ellentmondó vélemény. (Vannak olyan magok, amelyek ki sem bújnak fagyhatás nélkül.) Ésszerű megoldás lehet csak a társaság felét kiültetni, így, ha mégis rosszra fordulna az idő odakint, a ládikában már ott nyújtózik az utánpótlás, akik csak arra várnak, hogy segítségeddel az önállóság útjára léphessenek.

Fogadjunk, hogy idén a te palánta fotóid lesznek a legszebbek az instán?!

Posted on

Fenntartható divat

Fenntartható divat

A fenntartható divat része annak az egyre elterjedtebb szemléletnek, mely szerint a környezeti és társadalmi fenntarthatóságot is figyelembe kell venni a divatot érintő teljes ellátási lánc folyamán. Ez azért nagyon bonyolult feladat, mert a divat, mint szektor teljesen behálózza a Földet.

A fenntartható divat szemléletének gyakorlatba való átültetése létfontosságú a Föld- és a klímavédelem szempontjából is, de kiemelt figyelmet érdemelnek a különböző természetet és társadalmi csoportokat kizsákmányoló mechanizmusok is, melyeken muszáj javítanunk.

A fenntartható divat nem azt jelenti, hogy már a ruhákra is ráírjuk, hogy vegán, meg hogy BIO, mert ezek csak a jéghegy csúcsait jelentik.

A divat a második leginkább környezetszennyező iparág a világon.

A divatban érdekeltek széles köre

A divatban rengeteg érdekelt fél van jelen:

  • Ott vannak ugyebár maguk a fogyasztók, akik viselni, hordani szeretnék a ruhákat, kiegészítőket.
  • Ott vannak a kiskereskedők és kiskereskedői láncok, amik a forgalmazásból szeretnének jövedelmet.
  • Ott vannak a nagykereskedők és disztribútorok, amik a kiskereskedelmi egységek közti terítést oldják meg.
  • Ott vannak a szállítmányozók, akik egyetlen darab ruhaneműt is lehetséges, hogy többezer kilométeren át utaztatnak. Ezek szárazföldi, vízi és légi szállítók is, tehát nemcsak a futárra gondolunk, amelyik esetleg házhoz viszi a neten rendelt sapkát.
  • Ott vannak a marketingügynökségek, akiknek az a létfeladatuk, hogy a fentiek egymásra találjanak, és a fogyasztók áhítozzanak az adott termékek után.
  • Velük együtt ott vannak a felhajtásban érdekelt cégek, akik a kiállításokat, expokat, divatheteket és egyéb látványos eseményeket ötletelnek, terveznek és valósítanak meg.
  • Ott vannak a gyártók. Ezek sokszor akár szoros összeköttetésben is lehetnek a nagykerekkel és kiskerekkel is (saját üzletláncaikkal), de akár így van, akár függetlenek az ellátási lánc mögöttük lévő szereplőitől, elképesztő méretű birodalmakat, városnyi infrastruktúrákat kell elképzelni.
  • Ott vannak a gyártók számára az alapanyag beszállítók. Ezek lehetnek félkész termékek, anyagok (pl. bambuszból készült textíliák) kiegészítő kellékek (pl. gombok), és milliónyi kütyü-mütyü, amiket naponta viselünk magunkon. Például a ruhacímkék az szinte egy külön iparágat fednek le!
  • Aztán ott vannak az egyéb beszállítók, amik alkatrészeket, szoftvereket, vállalatirányítási rendszereket, gépeket, és egyéb állóeszközöket biztosítanak mind a gyártóknak, mind a kereskedelmi egységeknek.
  • Aztán ott vannak az adminisztratív részek: könyvelés, bérszámfejtés, toborzás, tanácsadások, sorolhatnánk napestig.
  • De ott van a divatban az ész és a kreativitás is, vagyis a szellemi tőke! Tervezőcégek, dizájnerek, szakemberek, akik látványtervekbe öntik a kósza gondolatokat. Ők azok, akik élettel telítik meg a textilt, és az eszükért kapják a pénzt igazából.
  • Aztán ott vannak a nyersanyag feldolgozók, akik például a gyapotból pamutfonalakat készítenek, aztán vagy saját üzemeikben, vagy más gyártóknál abból majd valamilyen textil anyag lesz kötés vagy szövés vagy egyéb más módokon.
  • Ott vannak a beszerzők vagy brókerek, akik az alapanyagok ellátását biztosítják és karolják fel.
  • És aztán ott vannak a termelők, akik az alapanyagokat termelik, gyapotot, lent, bambuszt, bármit.
  • Ott vannak a földtulajdonosok is, mert nem biztos ám, hogy valaki a saját földjén termeszt gyapotot, lehet, hogy bérbe veszi.
  • Ja, a jogi területeken jártas szakembereket se feledjük, akik minden lépésnél jelen vannak: ügyvédek, jogászok, közjegyzők és hatóságok.

16 különböző érdekcsoportot vázoltam fel, de a 16 különböző érdekcsoportot is még alegységekre lehetne bontani.

Egyetlen blúz például ezen a 16 lépésen óriási eséllyel végigmegy, közben háromszor körbe utazza a Földet, időben pedig beletelik ez az egész több évbe is, egyetlen blúz életében.

Ez vajon meddig fenntartható?

Lehet, hogy még fenntartható maradhatna pár évtizedig, de már ebből a hevenyészett felsorolásból is látszik, hogy irtózatos veszteségek termelődnek a folyamatban, amik magához a viselt termékhez vagy ruhadarabhoz egyetlen egy fillérnyi hozzáadott értéket sem ad!

A fenntartható divatnak nemcsak az kell, hogy a célja legyen, hogy természetes, tehát fenntarthatónak minősíthető alapanyagokból készítsünk kizárólagosan termékeket, hanem az egész folyamatot át kell gondolnunk és radikálisan csökkentenünk kell egy-egy terméknek és magának az egész iparágnak a nagyon durva ökológiai lábnyomát.

Mivel nagyon sok az érdekelt fél, és egyetlen zoknin is legalább 50 cég igyekszik nyerészkedni, mire eljut egy fogyasztó lábára – nem önző okokból egyébként, hanem csak azért, mert az elmúlt évszázad során egyszerűen így alakult ki a folyamat –, ezért elsődlegesen gondolatformálással, szemléletformálással kell operálni, és a legjobb a legvégén kezdeni, vagyis a fogyasztónál és a kiskereskedőknél, akik vissza tudnak hatni a folyamatban egészen a gyártókig.

Nem lesz könnyű menet, de mindenképp kezdjünk bele!

Helyi termelés

Nézd végig a rajtad lévő ruhákat, amiket éppen most viselsz. Hol készültek ezek? Mondjuk egy másik földrészen?  Ezer kilométernél távolabb? Akkor az a ruhanemű, bármiből is készült, már nem nevezhető fenntarthatónak, akkor sem, ha öko-bio-vegán.

Nagyon könnyű belefeledkezni az alapanyagok milyenségébe és az alapján fenntarthatónak vagy fenntarthatatlannak minősíteni egy-egy terméket, de az, hogy a táskád például parafából készült a világ végén, és utazott 10ezer kilométert, hajóval, repülővel, kamionnal, és ki tudja, kik hozták létre, hát az nagyon messze van a fenntarthatóságtól.

Helyi divat.

Ez kell, hogy a jelszó legyen. Hogy ez észbontó? Naná! De ilyen stabilan körbebástyázott, évszázadok során kialakult, milliónyi érdekelttel bíró folyamatokat csak észbontó gondolatokkal lehet elkezdeni lebontani.

Európán belül

Természetesen számít az alapanyag! Számít, hogy ne műanyag legyen és irracionálisan ne is legyen drága sem (pl. arannyal átszőtt kelmék). De a fogyasztó csak arra tud hatni, ami előtte van: lehet közölni a boltossal, hogy nem vásárolsz olyan terméket, ami például nem Európában készült.

Már Európa is igencsak hatalmas, de nem kell hajón és repülőn szállítani a termékeket Európán belül, amik iszonyatosan terhelnék a környezetet. (Pl. Európán belül csodálatosan lehet vonattal utaztatni a termékeket, alapanyagokat, gépeket, stb.)

A túlfogyasztás megállítása

A divatipar egyik alapvető célkitűzése, hogy újra és újra vásárolj, hiszen abból lesz a jó sok pénz. A fast fashion márkáknál ez a törekvés negyedéves átfutási idővel működik, de van már olyan is, hogy super fast fashion, ez néhány héttel dolgozik. Na, ennek megálljt kell parancsolni! Mármint önmagunknál kell önuralmat bevezetni.

Sajnos az is tény, hogy leginkább a női ruhák területén van ez a túlfogyasztás és túltermelési mánia, mert bár a gyerekek is sok ruhát igényelnek természetesen, de ők legalább kinövik, és nem annyira jellemző, hogy divatossági szempontok szerint szelektálják ki a nemrég vett holmikat is a gardróbjukból.

A Pantone minden évben kiadja az év színét (a következő évre), és hát ez sem kedvez a fenntarthatóságnak. Egyik évben a mustársárga volt a menő, de a következőben már a lila valamelyik árnyalata, és a csodás mustársárga már ódivatú, sőt, oldschool hatású lehet.
Egy magára valamit is adó ember szeretne divatosnak, elegánsnak, kinézetére igényesnek feltűnni mások szemében – főleg, mikor az első benyomáson sok múlik –, és hát nem lehet tavalyi színekbe öltözni! – gondolhatjuk. Pedig hát lehet.
Ha mindenképp a divatszínek bűvöletében akarunk élni, akkor például a körömlakkban, a sminkben, egy szép fülbevalóban, egy sálban, karkötőben is kiteljesíthetjük ebbéli vágyunkat, főleg, ha a kiegészítőknél odafigyelünk arra, hogy magyar termékek legyenek. (Lásd alább.)

Időtállóság

Az időtállóság témaköre két szempontból is előjön a fenntartható divat esetében:

1.) A ruhák legyenek sokáig hordhatóak, kivitelezésükben éveken át szolgálják hűen viselőjüket, és ez persze vonatkozik a kiegészítőkre is. Ami nem használható évekig rendszeresen, azt ne is gyártsuk le!

2.) A forma és a dizájn is legyen időtálló, kerüljenek a boltokba örök darabok, amiket egymással is könnyű kombinálni, így változatos outfiteket kialakítani az egyéniség égisze alatt is.

A fast fashion gyártói- és üzletláncok pont az ellenkezőjét tűzték ki célul: a ruhaneműk minősége silány, a szabásuk sokszor szerencsétlen, az alapanyagválasztás elhibázott, és egyébként is negyed évenként kiforognak az áruk az üzletekből, hogy aztán átkerüljenek a second hand piacra. Negyed év??? Úristen! Ami negyed évre készül és nem megeszed-megiszod-magadra kened, az pocsékolás!

Ehhez az irányvonalhoz tartozik a slow fashion kifejezés is.

Újrahasznosítás

Sok kisebb vállalkozás csapott már rá az újrahasznosításban rejtőző kreatív és üzleti energiákra, nagyon helyesen. Magyarországon is szép számmal jelentek már meg akár ruhaneműket újrahasznosító, vagy akár egyéb (korábban nem ruhaneműként funkcionáló) újrahasznosított anyagokból (pl. műanyagból, műbőrből, gumiból) készült ruhákat, táskákat és egyéb kiegészítőket készítő cégek. Érdemes ezeket szemmel tartani, börzéikre, vásáraikra eljárni és vásárolni, inspirálódni.

Átalakítás – az egyediség az igazán menő

Rengeteg videó kering a neten ruhák átalakításáról, amiket akár házilag, egy tűvel meg egy cérnával – na megy egy ollóval – saját kezűleg is kivitelezhetünk. De még jobb, ha van egy varrógépünk, vagy egy varrásban jártas ismerősünk. Ha régimódi egy ruha, bátran fel lehet dobni olyan rávarrható dolgokkal, amik elterelik a figyelmet a régimódiságukról és új élettel ruházzák fel. 😊
De lehet hímezni is, gyöngyöket rávarrni, körbehorgolni. Nem az a menő, ha kimész az utcára és ugyanaz a szín és forma van rajtad, mint bárki máson, hanem az a menő, ha egyedi vagy. Ehhez kellhet egy kis gyakorlás, kézügyesség, olykor bátorság is, de az biztos, hogy ezen meg fog akadni mindenki szeme. Ha felveszem a saját kezűleg hímzett farmeromat vagy dzsekimet, akkor nem tudok úgy kimenni az utcára, hogy ne állítsanak-szólítsanak meg vadidegenek és ne áradozzanak, hogy „Azta, ez de szép!” – Pedig nem hímeztem szépen, de tényleg egyedi a cucc.

Újrahordás – adj esélyt másnak!

Hajlamosak vagyunk mindenféle dolgot magunk köré gyűjteni és ott is tartani, hogy „Majd jó lesz ez még valamire!”, a ruháknál meg megvan az a gondolatmenet, hogy „Majd belefogyok…”, de aztán ezek nem valósulnak meg (ha bele is fogyunk, valahogy már nem tetszik, nem divatos…)

Ilyenkor általában a Háda által üzemeltetett, Tesco körüli gyűjtő konténerekbe szokás vinni a ruhákat, a drágábbakat meg megpróbáljuk eladni helyi csoportokban vagy a Facebook marketplace-en, de van erre jobb módszer is:

Helyi közösségekben ruha-cserebere akciókat lehet indítani, összejönni egy délután egy kedves baráti jellegű talira, mindenki hozza a saját pakkját, kiteszi egy kis plédre, aztán mehet a keresztbe-turi. Ez természetesen működhet kiegészítőkkel, baba ruhákkal, bébi cuccokkal is.

Közben meg lehet inni egy forró teát, el lehet beszélgetni, új barátságokat lehet szövögetni.

Fontos, hogy ezeken az alkalmakon ne jelenjen meg a pénz! A pénz egy másabb energia, ezeknél az eseményeknél maradjon meg tiszta áramlás. Ha egy darabot se visznek el, akkor is legalább hozzád hasonlóak társaságában voltál, és ki tudja még, együtt talán meg is tudjátok váltani a világot!

Jótékonysági ruhavásár

A cserebere alkalomhoz hasonlóan lehet olyat is szervezni helyben, kisebb-nagyobb közösségekben, hogy mindenki viszi a nem használt, de szinte tökéletes állapotú ruhákat, és néhányszáz forintokért eladja ezeket, de a teljes bevételt közösen felajánljátok egy szervezetnek vagy egy rászorulónak. A támogatottról előre egyeztessetek mindenképp és széles körben is reklámozzátok, hátha olyanok is kedvet kapnak a becsatlakozáshoz, akiknek maga a fenntarthatóság téma még nem jutott eszébe, adományozni, jótékonykodni viszont szoktak.

Ruhakölcsönzés

Régen is léteztek ruhakölcsönzők, de általában csak a nagyon ritka eseményekre előírt estélyit, szmokingot és hasonló ruhaneműket lehetett kölcsönözni, manapság pedig az esküvői ruhaszalonok maradtak igazából erre a célra. Régen, ha Budapesten betévedt az ember egy kölcsönzőbe, szinte úgy érezhette magát, mint egy színházi öltözőben a jelmezek között. De miért ne terjeszthetnénk ki a hétköznapi viseletre a kölcsönzést? Ha valaki például a munkahelyén szeretne mindig divatos és elegáns lenni, és nem szeretné ugyanazon darabokat állandóan újra viselni, akkor miért ne kölcsönözhetne akár noname, de jól szabott ruhákat magának? (Márkás holmikat meg pláne!) A lényeg az, hogy megérje nem megvenni a hétköznapi ruhát, hogy aztán az az időtállóságot illető célját is tudja teljesíteni: ha sokan hordják, akkor már nem volt kárba veszett erőforrás azt legyártani. A kölcsönzött ruhákkal mindig divatos és elegáns lehetsz, ráadásul a tisztítással sem neked kell bajlódnod.

Kézműves termékek, kézműves alkotók

Amit csak lehet, szerezz be olyanoktól, akik kézművesként divatcikkeket vagy ruhákat készítenek. A kézzel készült ruhák energetikája egész más, ezeket hordani önmagukban is öröm.

Ha te magad tudsz bármilyen ruhaneműt készíteni, akkor CSINÁLD!

Tévhit, hogy ezek sokkal drágábbak, mint mondjuk a fast fashion ruhák, divatcikkek. Vélhetően nem olcsóbbak, de nem törvényszerűen drágábbak, vagy épp méregdrágák, mint mondjuk a végtelenül túlárazott luxusmárkák.

Ideje új márkák után nézni

Akár a fast fashion, akár luxusdivatházak dolgairól van szó, vélhetően nagyobb az ökológiai lábnyomuk, mint fél Magyarországé…

De jobbak ezek a termékek? Nem lehet, hogy egy magyar tervező, feleannyiért sokkal csodálatosabbat tud produkálni, ami ráadásul full egyedi is lesz és esetleg még rád is szabják?

Nem lehet, hogy valódi igényeket tud lefedni egy közelünkben lévő NEMvilágmárka? Nem lehet, hogy hozzáadott értéket csak ezek a szinte helyi márkák tudnak biztosítani?

Mindenki saját szájíze szerint válaszolja meg a fenti kérdéseket.

Az inSPIRIT márka is a fenntartható divat égisze alatt működik: Európai forrásból származó alapanyagokat használunk, leginkább bambuszból dolgozunk, Magyarországon gyártunk, kisszériás kötött termékeket.